Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Tulajdonképpen azt hittem, hogy ezzel véget ért a napom, és Miss Di története. De valahogy újra kapcsolatba lépett velem. És így megkérdeztem tőle, hogy boldog-e így az életével. Azt válaszolta: „Nem.” Megkérdeztem: „Mi az, amivel nem vagy elégedett?” Azt mondta: „Mivel elvesztettem a számat, nem tudok enni.” Erre én: „Ó, ez persze szörnyű és megértem. De csoda, hogy még mindig járkálsz, éled az életedet, és még a méretedhez képest ilyen nagy fényt sugárzol. Nem tudom, hogyan csinálod. Elmondanád nekem?” Amikor először megláttam, megkérdeztem tőle, hogyan szólítsam: „Férfi vagy nő vagy? Mert nem sokat tudok a fajtádról.” Először azt mondta: „Férfi.” Így azt gondoltam: „Ó. Ő férfi.” Így „ő”-t mondtam, meg ilyesmit. De utána még több szó jutott el hozzám. Azt mondta: „Férfiak csábítója.” Ó, istenem, micsoda nyelv és micsoda kifejezésmód. Gondolom, azt jelenti, hogy nő, de csak egy humoros kifejezésmód, elég humoros. Tényleg nem tudom elhinni, hogy eljött, és ilyen lelkesen hozott ilyen jó hírt. És jött egy másik pók is. Minden nap jön valaki. És ma találkoztam először egy gilisztával, aki békés híreket és vigasztaló szavakat hozott. „Honnan hallottad ezt a hírt? Elmondanád nekem?” „Ó, a világ emberei sokat beszélnek róla.” Így hallotta. „Olyan jól beszélsz angolul. Tényleg meglepődtem és lenyűgözött. És tetszik a humorérzéked is.” „A karma béke nagyon nehéz Neked.” „Ó, köszönöm, ezt tudom, ezt tudom. De mit tegyek? Mit tegyek? Ilyen ez a világ. Nem bánom, hogy viselem az emberek békekarmáját, de ők még akkor sem tudnának megmenekülni, ha bármit és sok mindent tennék értük, mert ők nem… nem hiszik el, amit mondtam, talán nem. Ezért nem követik azt, amit javasoltam és tanácsoltam nekik.” „Talán hallgatnak a szavaidra, de a szokásaikat nem tudják olyan könnyen kikapcsolni.” „Igen, igen, igazad van. Tudom, hogy ez is az egyik ok, és ez olyan szomorú, olyan szomorú, mert megvalósítható. A béke karmája, a gyilkolás karmája megelőzhető. De nem úgy tűnik, hogy ez hamarosan megtörténik. Vannak, akik azt mondják, hogy 2026 a vegán világ éve lesz. Mindenki vegán lesz, de én még nem láttam semmi ilyen hatalmas léptékű változást. Bár a világ javult a veganizmussal – több vegán ételt állítanak elő, így az emberek könnyen és elfogadható áron vásárolhatnak. De szerintem csak akkor fog igazán növekedni ez a vegán iparág, ha egyre többen vásárolnak belőle. A keresletnek megfelelően lesz kínálat. Jelenleg még mindig nem olyan nagy a kínálat, mint szeretném, mert én tényleg meg akarom menteni ezt a világot. Meg akarom menteni az emberek lelkét. Azt akarom, hogy örökre megszabaduljanak a szenvedéstől. De mit tehetek? Az emberek világában csak egy kis nő vagyok, és a karma elszakított a munkatársaimtól, az embereimtől, az állat-személyektől, akiket szintén szeretek, és attól a helytől, ahol régen éltem, és ahol kényelmes és könnyű volt az életem – még ezt sem kaphatom meg. És még egy kis biztonság és védelem is mindig nagyon törékeny és ingatag. Alig tudom megvédeni magam. Nincs körülöttem senki fegyverrel, késekkel vagy kung fuval. Szóval még ha szomorú is vagy, mert nem tudsz enni, sokan szomorkodnak sok minden miatt. Ami engem illet, szerintem én vagyok a legszomorúbb ember a bolygón, mert sok dolog, amit látok, nem helyes, egyszerűen annyira túl van a kegyetlenségen, a brutalitáson, a barbárságon, a barbár cselekedeteken. Ez egyszerűen... Ha a szomorúság összetörheti a szíved, akkor az enyémet összetörné. Sokszor összetört, még ha láthatatlanul is. Nagyon nehéz elviselni ezt a világot. De tudod, annyira lenyűgöz, és mondhatni megdöbbent, hogy te, egy ilyen szerény, aprócska rovar vagy bogár, ennyit tudsz a karmáról. Honnan tudod mindezt? Úgy értem, ezt csak én tudom. Úgy értem, az emberek, ők tudják, de nem hiszem, hogy ismerik a béke-karma mélységét, ami hatással van rám és a munkámra, az életemre, a boldogságomra, a saját békémre, mindenre. Szóval honnan tudsz te erről egyáltalán? Az életed olyan rövid, és a szükségleteid nem igazán teljesülnek. Honnan tudod, hogy a béke-karma nehéz nekem? Honnan tudod ezt? Megmondanád nekem, kérlek?” „Nem kedves az emberektől, hogy egymást és más lényeket ilyen pokoli módon kezeljenek.” „Hű, nagyon jó az angolod. A tudásod, a filozófiád, a bölcses- séged igazán figyelemre méltó.” Így folytatta a beszédét: „Valahogy nem sikerült megmenteni a világot, biztonságba helyezni.” „Igen, igazad van. Igazad van. Nagyon enyhén és kedvesen fogalmaztál. Igen, könnyű megtenni az ellenkezőjét: megmenteni az embereket, megmenteni ezt a világot, segíteni egymásnak, mert ISTEN olyan bőségesen ad, hogy akár több világot is el tudnánk látni élelemmel, nem csak a miénket. Ha mindenki tudja, hogyan kell viselkedni és szeretni egymást, jó ég, olyan könnyű megteremteni a Mennyet a Földön. Nem gondolod, Di?” „De, szerintem is.” Ezt mondta. „Mondd, hogyan lettél ilyen bölcs? Úgy értem, melyik iskolába jártál? Pont úgy, mint a mi világunkban: iskolába járunk, főiskolára, egyetemre, hogy valamilyen tudást szerezzünk, hogy kapjunk valamilyen bizonyítványt, és aztán munkát kaphassunk, és tiszteletre méltó személyek legyünk a társadalomban. Te melyik iskolába jártál? Hogyan jutottál hozzá egy ilyen bölcs filozófiához, mint amit most kifejtettél? Elmondanád nekünk, kérlek?” „Igen, elmondhatom.” „Te a Bölcsesség Mestere vagy, és olyan sok tanítványod és követőd van. De már nem vagy fiatal.” „Ezt meg hogy érted? Még nagyon fiatal vagyok.” „Éppen ezért nincs elég erőd ahhoz, hogy megnyerd a harcot a negatív ellen.” „Hát, nagyon köszönöm. Bárcsak jobbat kívánnál nekem ennél. De örülök, hogy őszinte vagy, és hogy őszintén, igazán és nyíltan a szívedből beszélsz, nem pedig csak azért, hogy engem boldoggá tegyél, és nem mered elmondani az igazat. De hadd mondjak el neked valamit, ami kissé ellentmond annak a véleménynek, amit az imént kifejtettél. Nos, ez a harc a pozitív és a negatív között nem olyan, mint egy birkózószínpad vagy egy bokszaréna. Belső spirituális erővel, tudással, bölcsességgel, valamint az emberiség és minden lény iránti együttérzéssel harcolunk. Ez a célunk a harccal. Nem csak szórakozásból, hírnévért, szeretetért vagy tiszteletért harcolunk. Ahogy öregszem, bölcsebbnek érzem magam; még mélyebben érzek a szívem mélyén, és még elszántabban harcolok az igazságért, valamint azért, hogy megmentsem a lelkeket a poklokban és bármely más alsóbb világban való szenvedéstől. És ez a motiváció folyamatosan előre és felfelé hajt engem. És persze reméljük, hogy győzni fogunk, mert a pokol valóban pokol, túl nagy szenvedést jelent mindenkinek, aki belép oda, különösen annak, aki átlép az örök pokol kapuján – onnan soha nem lehet kijutni. Képzeld el, ha te lennél az. Képzeld el, ha a gyermekeidnek, a férjednek vagy a szerettednek a pokolba kellene kerülnie, nem akarnád minden erőddel megpróbálni, hogy megmentsd őket? Mert hogyan tud bárki elviselni egy ilyen örök szenvedést? Vagy akár csak néhány évig, akár tíz évig is, ez szörnyű. És ha van bennünk egy csepp szív, érzés, együttérzés, szeretet vagy irgalom, akkor minden tőlünk telhetőt megtennénk, hogy megmentsük őket. Nem gondolod? Szóval a kor nem számít, mert ehhez a harchoz nem kell izom. Még mindig élek, nagyon éber vagyok, és minden nap dolgozom, néha több mint nyolc órát, szinte egész nap, egész éjszaka is. És nagyon keveset alszom, csak nagyon keveset pihenek, és bármit megeszek. Látod, itt nem a fizikai erőről beszélünk. A spirituális erőről beszélünk, arról az erőről, amely ISTENségből, a Teremtés Forrásából, a Szeretet, az Élet és a nemes cél érdekében tett minden feltétel nélküli áldozat Forrásából származik, hogy megmentsük a szelídeket, a gyengéket és a tudatlanokat. Ők ISTEN Szeretetével és Bölcses- ségével születtek, de bekötötték a szemüket, megkötözték a kezüket és a lábukat, miközben a tengerbe dobták őket, hogy ússzanak. Képzeld el, mennyivel tehetetle- nebb lehet bármely lény.” Szóval még ha haldoklom is, vagy öregebb leszek, mint most, akkor is tovább fogok küzdeni értük, és győzni fogok. Így érzek most. Photo Caption: „Egyesült szomszéd/ támogató jó levegő”
