Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Megtiszteltetés, hogy ma bemutathatjuk Ching Hai Legfelsőbb Mester „Évszázadok szeretete” című könyvéből a „2. részt: Szeretet minden lény iránt”. Az első vers, az „Egy kismalac szavai”, egy kismalac és anyja háláját fejezi ki emberi gondozójuk iránt, majd fájdalmukat és gyötrelmüket, amikor rádöbbennek, hogy a kismalacot levágják, és állat-személy húsaként emberi fogyasztásra szánják. A második vers, a „Képzeld, hogy Te vagy!”, azokat a szörnyű körülményeket írja le, amelyeket az állat-személyeknek a húsiparban el kell viselniük.2. rész: Szeretet minden lény irántEgy kismalac szavai (Lời Lợn Con)„Mikor először megláttalak, éppen akkor születtem meg. Rózsaszín voltam, gömbölyded, Vidáman játszadoztam Anyámmal.Szeretettel néztél rám, mosolyogva mondtad: ’Milyen gömbölyű, milyen drága kis jószág!’ Nap mint nap meglátogattál, Friss vizet hoztál és ízletes zöldségekkel etettél…Anyámmal mélyen meghatódtunk kedvességeden, többet ért minden aranynál. Békében éltem Gondoskodásod és oltalmad alatt, Napról napra növekedve, Csak ettem, pihentem és boldogan játszottam…Olyan szép volt az a reggel. Felhők úsztak csendesen az égen. Édesanyámhoz bújva pihentem, mit sem sejtve arról, milyen végzet vár!Két erős fiatalember jött, hatalmasak voltak, akár a tigris és az elefánt. Apró testemet durván egy szűk ketrecbe szorították. Nem volt menekvés! ISTENEM miféle pokolba kerültem?Reszketve sírtam félelmemben: Anya, óh, Anya, ments meg! Gondozóm… kérlek… siess, védj meg engem! Mentsd meg az életem, Olyan kicsi vagyok még!Édesanyám keservesen sírt. Szemét elárasztották a kétségbeesés könnyei. Még a végtelen Menny sem tudná befogadni ezt a mérhetetlen fájdalmat!Gondozóm azonban hátat fordított, Keze közben a pénzt számolta. Én tehetetlenül hánykolódtam a kocsi csomagtartójában, A szívem jobban fájt, mint a testem!A két férfi nevetve beszélgetett: ’Ez a malac igazán finom lesz! Holnap levágjuk, hogy megünnepeljük a feleség újszülött gyermekét!’Óh, milyen különös ez a világ… Szívem darabokra tört, Könnyeim némán hullanak, Mint a patakzó vér.Azt hittem, szeretsz Azért nevelsz, hogy boldogan élhessek. Most tudom: mindez csupán üzlet volt, a haszon kedvéért.Holnap testemet darabokra vágják, Húsom és csontjaim szörnyű kínzássá válnak Csak hogy az emberek vidáman nevessenek boldog lakomájukon és összejövetelükön.Gyermekeidnek és minden család gyermekeinek hosszú életet kívánok, Maradjanak mindig együtt, És ne jussanak az én sorsomra…Imádkozom, hogy nemes szívvel éljetek mind, emberként szülessetek újra és soha ne malacként, örök karmikus adósságot törlesztve!Jaj, búcsúzom az élettől… Legjobban mégis drága, szenvedő anyámat sajnálom. Könnyeim között csak ennyit tudok suttogni: Óh, Anyukám! Anya… Anya…”Képzeld, hogy Te vagy!„Koszos, szűk ketrecbe zárva, olyan parányiba, hogy azt sem tudom, mi az: tér. Mocsokban, vizeletben és bűzben gázolok, A napfény sosem simogatja, a szellő sem érinti bőrömet! Talán ezek csak az embereknek járnak? Se balra, se jobbra nem fordulhatok, Gyógyszerekkel tömnek, míg eszemet vesztem! Délben perzsel a hőség, éjjel megfagyok. Friss levegő? Ugyan mi az? Magamhoz öleljem a kicsinyeimet? Még agyontaposnám őket! Vagy megfagynak és belepusztulnak a mocsokba és a fertőzésbe. Ha túlélik, már ilyen fiatalon megeszik őket! Óh, minden Istenek!!!El sem tudom mondani rémálmomat. Vajon az egész emberiségből érdekel ez valakit?! Egész életemet rettegésben és szenvedésben élem, Csak az ő élvezetük kedvéért = egy véres falatért! Teherautón zötykölődöm, mozdulni sem tudok, Ki tudja hová visznek, hogy ízekre szaggassanak, Vagy egyik lábamnál fogva fellógassanak a mennyezetről! Elvágják a torkomat, mint a legelvetemültebb bűnözőnek, Belek és vér ömlik mindenfelé, Miközben sírok, könyörgök és kínomban sikoltozom! Hogy tudja bárki is elviselni, vagy élvezni ezt? Talán mind megnémultak, süketek és vakok?Mióta lett ilyen kegyetlenné az ember, elveszítve szerető, jóságos természetét? Rúg, szúr, vág és kínoz, Óh, a fájdalom már elviselhetetlen! Segítségért kiáltok!… Van ott valaki?!… Miért van mindenütt csak vér… vér… és vér? E szűk, sötét, borzalommal teli falak között Nincs más, csak bárdok és árnyak. Hatalmas árnyak, éles bárdok. Rettegek; kicsi és védtelen vagyok, reszketek. Óh! Ha nem tudod, létezik-e pokol, Gyere, és nézd meg itt, nem máshol! Kedves ember barátaim, hogyan lehetséges ez? Miért, miért, miért kell engem kínoznotok és megennetek?Képzeld el, hogy te vagy az! Képzeld el, hogy a Te családodból valaki!”
