Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Hadd emlékeztesselek, szerzetesek, hogy nem szabad pletykálnotok. Ez az egyik előírásotok. Nem mondhattok olyan dolgokat, amelyek nem igazak, csak azért, hogy másokat lejárassatok, ahogyan velem tettétek. Még ha pletykálni is akartok, utána kell járni, hogy ez a pletyka igaz-e vagy sem. A szándékos hazudozás még rosszabb. A pokolban levágják a nyelveteket, ezt tudjátok. Buddha sok mindent tanított arról, hogy az emberek hogyan szenvednek a pokolban, ha nem tartják be erényesen a szabályokat – pusztán azért, hogy jó ember legyen, nem is beszélve arról, hogy szent legyen. Még a világi emberek számára előírt Öt Szabályt is szinte mindegyiket megszegtétek. […] Szóval kérlek, légy óvatos. Ne pletykáljatok rólam. Őszintén szólva már nem érdekel a hírnevem, mert nem harcolhatok mindnyájatokkal, szerzetesekkel és világiakkal, túl sokan vagytok. De ez balszerencsét is hoz a hazátokra, Âu Lạc-ra (Vietnámra). Értitek? Bármi rossz, az rossz lesz nektek, és rossz lesz a rokonaitoknak, a barátaitoknak, a családotoknak, az országotoknak. […] Szerzetesként mindenekelőtt együttérzéssel kellene rendelkezned. Még a fizikai lényemet is megalázod, csak a saját szórakozá- sodra, csak azért, hogy az emberek azt higgyék, hogy én ilyen vagy olyan vagyok, meg még sok más. Miért kell ezt tenned? Használd a saját tehetségedet, a saját ékesszólásodat, a buddhizmusról szóló saját tudásodat, legalábbis a szútrákból, ne pedig arról beszélj, hogy egyáltalán nem vagy megvilágosodott. Különben nem tettél volna ilyesmit, mint például pletykálni rólam, mert én nagyon jó ember vagyok, nem is beszélve arról, hogy Buddha vagyok-e vagy sem, vagy megvilágosodtam-e vagy sem. Nagyon jó ember vagyok. Egész életemben csak segítettem az embereknek, segítettem az állat-személyeknek, segítettem templomok építésében, segítettem azoknak az apácáknak vagy szerzeteseknek, akiknek anyagi segítségre volt szükségük, vagy más dolgokban, akkoriban és most. Soha nem okoztam kárt nektek, a templomotoknak vagy a hírneveteknek. Még a neveteket sem ismertem. Közületek sokat – nem ismertem. Soha nem ismertelek titeket. Életemben soha nem öleltem meg egyetlen szerzetest sem, és nem mondtam neki: „Szeretlek.” Nem látok ebben semmi rosszat. Ha igazán szerettem volna azt a személyt, megöleltem volna őt, vagy a csecsemőket, a gyerekeket. És ezt sokszor megteszem a saját tanítványaimmal. Nyilvánosan megölelem őket, ha valaki jó, vagy ha úgy érzem, szeretetteljes, és kedves, és valami jót tett a társadalomért. Még a hajléktalanokat vagy a szegény embereket is megölelném. Vagy ha szegények és tehetetlenek, vagy eltört a karjuk, vagy valami hasonló, akkor biztosan megölelném őket, és azt mondanám: „Szeretlek.” De szerzetesekkel soha nem tettem ilyet. Mert ismerem a szerzetesek előírásait. Nem lenne szabad nő közelébe menniük, nem is beszélve az ölelésről, a „Szeretlek” mondásáról és az ilyen dolgokról. Az ilyen dolgokkal magadnak ártasz, tudatod az emberekkel, hogy nem vagy igazi szerzetes. Főleg, hogy nem is ismerlek. Soha nem ismertelek. És még ha meg is öleltelek volna, még ha ó, nem is tudom, 10 000 millió alkalomból egyszer, egyetlen egyszer megöleltelek volna, vagy azt mondtam volna, hogy „Szeretlek”, az azt jelentené, hogy kedvellek, szeretlek. Akkor miért beszélnél egyáltalán rosszat rólam, miért terjesztenél rólam valótlan pletykákat, miért rágalmaznál, hogy az emberek azt higgyék, rossz vagyok, vagy a tanítványaim kevésbé bízzanak bennem, vagy elhagyjanak? Ez rosszabb, mint az a bűn, hogy pletykálsz és hazugságokat terjesztesz rólam. Súlyosabb, mert a buddhizmusban a szangha (a közösség) megosztása az egyik legsúlyosabb bűn, amit elkövethetsz, olyan súlyos, mint a szüleid megölése, vagy a Buddha megölése vagy bántalmazása. Ezt tudod. Ha nem, azt tanácsolom, vedd le a köntöst. Ne csapd be tovább a buddhista hívőket, és ne halmozz magadra egyre több örök pokoli karmát. Gondolj erre. Olvasd el újra a szútrákat, és kerüld el, hogy hasonló dolgokat tegyél bárkivel, nem csak velem. Velem már megtetted. Most túl késő. Nem tudom, meg tudod-e bánni, és megtisztulni ettől a bűntől. Még ha megbocsátok is neked, és örökre megbocsátok, vagy akár segíteni szeretnék neked, nem tudom, hogy szabad-e ezt tennem. A laikusok, a világi Au Lac-iak (vietnámiak), még mindig sebezhetőek. Nem mind megvilágosodottak. Ha olyan szerzeteseket követnek, mint te, sose fognak megvilágosodni. Szóval, ha ők szidnak, rágalmaznak bármilyen, módon megaláznak engem, megértem. Megbocsátok nekik, és imádkozom értük, a bűneikért. De te, elvileg mester vagy. Ha szerzetes vagy, mindenki máris mesternek hív, függetlenül attól, hogy mióta vagy szerzetes. Még ha csak leborotválod a fejedet, tisztelnek téged, adományokat, felajánlásokat adnak neked. Meghajolnak előtted. Leborulnak előtted. És te így viselkedsz? Gondolkodj el ezen! Ne teremts több poklot magadnak, azt az örök poklot, azt a könyörtelen poklot, amelyről a buddhista szútrák szólnak. A Buddha sokszor említette ezt. Erre emlékezned kell. Ne csak a köntöst viseld, miközben semmit sem tudsz a buddhista szútrákról. Ez a pokolba vezet, nem pedig Buddha Földjére. Ezt megígérem neked. És esküszöm a Mindenható ISTENre, az összes Buddhára, hogy az igazat mondom neked. Szóval vigyázz magadra. Vigyázz, te egy tiszteletes vagy. Változz meg, és legyél igazi tiszteletes, menedék minden követőd számára. Ne válj „hulladékká.” Egy „hulladékká”. A hulladék más, mint a menedék. Bárcsak megváltoznál, és megvilágosodnál, bármilyen módon is találod meg az utat. És emlékezz a pokolra, hogy ne ess bele, hogy megváltozhass, és igazi, jó szerzetes legyél. Áldjon meg téged a Buddha. Minden szeretett ISTEN gyermekem, ISTEN tanítványai, nem tudom, hány nem-tanítvány nézné a tévénket, úgy értem, hogy ezt lássa, ha valaha közzétesszük a Fly-in News-ban. De biztos vagyok benne, mind megértitek és pontosan tudjátok, hogy az igazat mondtam el nektek. Csak azt gondolom, érdekes lehet számotokra például a szentjánosbogár története, aki lenézte a fiatalságomat, és azt mondta nekem, hogy „túl öreg” vagyok ahhoz, hogy harcoljak a negatív ellen. Csak nevettem, és jól szórakoztam. Soha nem haragszom rá. Csak egy kicsit maradt, aztán elment. És egy idő után megkérdeztem tőle: „Ó, hol vagy?” Azt mondta, most messze van. És ez három órával később történt. De szóltam: „Milyen messze vagy?” Erre ő azt mondta, hogy körülbelül 200 méterre tőlem, a sátramtól. Istenem, három órába telt neki, hogy megtegyen 200 métert. És továbbmegy, hogy párt keressen. Már mondtam nektek. Állat-személyeknek lenni, akár rovaroknak is, olyan nehéz élet. És mi még azt hittük, hogy nekünk, embereknek már nagyon bonyolult és nehéz az életünk. Így jobb, ha nem fejlődünk vissza. Gyakoroljátok a Quan Yin Módszert, ahogyan azt a beavatáskor tanították nektek. Legyetek legalább jó emberek. Tartsátok be az Öt Szabályt. Így lehettek mindig jó emberek. És még ha újra emberként kell is visszatérnetek, akkor is emberek lehettek. Nem kell lefelé haladnotok az evolúciós létrán, hanem csak felfelé. És akkor kényelmes, gazdag életetek lesz. Ez az érdemetektől függ, persze életről életre, és ebben az életben is. A legjobb az, ha megszabadultok mindettől, mindettől. Szabad, szabad mindentől – a szerencsétől, a szerencsétlenségtől, a hírnévtől, a rossztól és a jótól, mindentől – sza- bad, szabaduljatok meg mindettől. Ne ragaszkodjatok semmihez ezen a világon, amíg még itt éltek. Akkor örökre szabadok lesztek. És még másoknak is segíthettek abban, hogy szabadok legyenek, ahogyan én is éppen most teszem. Hadd igyak egy kis vizet. Mindjárt visszajövök. Nemrég az egyik kutya-személyem nagyon megbetegedett, hirtelen olyan beteg lett. És nem is tudtam elvinni az orvoshoz, vagy magam adni neki gyógyszert. Jelenleg nincs velem. A Menny azt mondta nekem, hogy ez a negatív erő műve, amely a kutya-személyemet használja arra, hogy fájdalmat okozzon nekem. Még ha nem is fizikailag, de… És megkértem ISTENt, hogy én intézzem el helyette a karmát, de nem engedik, mert az túl jó lenne nekem. Mostanáig, különösen az utóbbi években, nem szabad, hogy bármim legyen, ami örömet okoz, boldogságot ad. Még az sem, hogy a kutya-személyek velem legyenek, vagy a madár-személyek vagy a jó csapat tagjai közül bárki velem legyen, ilyesmi. Sőt jó ételt kóstolni, ritkán. Ugyanaz az étel, de ha megeszed, azt mondod: „Hű, ez Mennyei!” Nekem viszont csak ízetlen, olyan, mint a fű, vagy kicsit sósnak vagy édesnek érzem – ennyi, semmi több, még nem is ínycsiklandó vagy élvezetes. Csak azért eszem,##mert tudom, hogy muszáj. Nekem még az evés is olyan, mintha kapcsolatba kerülnék a világgal. Ezt korábban elmagyaráztam. De örülök, hogy itt élek, ezen a he- lyen, ebben a pillanatban, mert ez egy nagyon áldott erdő, egy nagyon áldott hely, ahol felállítottam a sátramat – egy rendkívül magas szintű spirituális kincs. Photo Caption: “A jó megjelenés nem mindig jelent valódi jó minőséget!”
